Harmóniák, disszonanciák, váltakozó, keveredő hangnemek… Szenvedő és könnyező szereplők találkája örök elutasítókkal, csalárd manipulátorokkal… Ahogy lélegzetvisszafolytva figyeljük, önkéntelenül beleolvadunk… Örülünk, ha egymásratalálással, örömmel ér véget, sokszor kérdéseket hagy bennünk, máskor sokáig megrázó örök élmény marad…
Elsőként talán az opera jut eszünkbe, teljes joggal. Az opera, ahol emberéletek zeneszerzők palettájába csomagolva mutanak számunkra interakciókat, ahol a szípadon elevenednek meg nagyívű áriákban azok a gondolatok, érzések melyek kottajegyeit fantasztikus alkotók foglaták rendszerbe.
Persze életünkben, mindennapjainkban is megtalálhatjuk ezeket a harmóniákat, diszharmóniákat akár kórusokat is, hiszen kommunikálunk, beszélgetünk egymással, vitázunk, kimutatjuk vagy elrejtjük érzéseinket.
Nem mindegy hogyan tesszük mindezt.
Kommunikációnkkal hatással vagyunk környezetünkre, szeretteinkre és önmagunra is, szóval nem árt mindezt jól csinálni, akár megtanulni hogyan fejlődhetünk e téren.
Az asszertív kommunikáció szakértőjével, Kristóf Róberttel beszélgetett Kéri Péter.

K.P.: Hogyan és miért került közel a kommunikáció tudományához, a hatékony, érdekérvényesítő kommunikációhoz?
Mi az, ami annyira megtetszik a témakörben valakinek, hogy ezt a témát oktatni kezdje?

K.R.: Valamikor a kilencvenes évek legelején egy másfél éves szociális készségfejlesztő tréningen vettem részt, amelyet a neves pszichológus, Dr. Mórotz Kenéz vezetett. Itt ismerkedtem a hatékony kommunikációval, az asszertivitással. Amellett, hogy nagyon sokat tanultam, hamar kiderült, hogy az ott elsajátított technikák az én akkori személyes problémáim megoldásában is működnek.
Ezért harmadmagammal létrehoztunk egy informális csoportot, velük kezdtük el szervezni ezeket a kifejezetten hatékony kommunikációt segítő tréningeket cégek számára.

K.P.: Hogyan tanuljuk kommunikációnkat életünk során? Mi az, ami építi ezt a tudást, ami jófelé viszi, mik azok az események, helyzetek, melyeknél a kommunikációnk kevésbé hatékony, esetleg destruktívvá válik?

K.R.: A hatékony kommunikáció tanult dolog, nem jön csípőből, ezirányú készségeinket folyamatosan fejlesztenünk kell. Úgy kell elképzelni, mint egy olyan, bennünk futó szoftvert, amelyet gyakran frissítenünk kell, ha különböző stílusban, netán destruktívan kommunikáló emberekkel találkozunk. Meg kell tanulni a szabályait, helyes technikáit. Mintha egy új, idegen nyelvet próbálnánk elsajátítani. Nem egy bonyolult dolog egyébként, de működik, és a befektetett energia megtérül.

K.P.: Honnan tudjuk azt, hogy mi magunk nem kommunikálunk jól?

K.R.: Onnan, hogy milyen potenciális vagy valós konfliktushelyzeteket generálunk, hány ember sértődik meg a kommunikáció során. A kommunikáció szinte mindent visz; hiszen 90 százalékban nyom a latban az, ahogy mondom, szemben azzal, amit mondok. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenki számára egyértelmű a közlésünk, miközben örök harag, sértődés, viszály forrása lehet. Azért tartom nagyon fontosnak a kommunikációt megtanulni, mert azzal nemcsak a magunk, hanem a saját mikrotársadalmunk, miliőnk, közvetlen környezetünk életminőségét is jobbá tehetjük.

K.P.: Ha azt mondjuk, hogy „a kommunikáció szinte mindent visz”, akkor ez azt is jelentheti, hogy azok a tehetséges, ám rosszul kommunikáló emberek kevésbé kerülnek előtérbe, mint a kevésbé tehetséges, de jól kommunikáló társaik?

K.R.: Igen, méghozzá felhang nélkül. Attól, hogy valakinek kevésbé kreatív az ötlete, de jól fel tudja vázolni, jól tud csapatot állítani mögé, tud lelkesíteni, motiválni embereket, az teljesen rendben van. Aki meg kreatív, de pillanatok alatt szétver egy csapatot, annak a szervezeti haszna, társadalmi értéke nincs.

Az ember a kommunikációval illeszkedik be a társadalomba. Az antiszociális személy attól antiszociális, mert úgy kommunikál. Ne várjam el, hogy méltányoljanak engem a tudásom, ötleteim, kreativitásom miatt, amíg nem teszek meg mindent, hogy megfelelő kommunikációval érvényt szerezzek a képességeimnek.

K.P.: Léteznek olyanok, hogy kommunikációs modellek, típusok?

K.R.: Vannak természetesen, de azok, amelyek a hatékonyságra helyezik a hangsúlyt, a személyes érdekérvényesítésre – nagyon hasonlóak egymáshoz. A Gordon, a Falloon és a Marshall Rosenberg-féle módszert ismerjük természetesen, melyek többé-kevésbé ugyanoda lyukadnak ki.

Persze van még az agresszív, és van a manipulatív kommunikáció. Ezek is modellekben ábrázolhatóak. Ki melyik mellé teszi le a voksát…

Mi az erőszakmentes kommunikációt tanítjuk. Falloon, Rosenberg, Gordon: e háromból alakult ki az a tréning program, amit az Ébredések Alapítvány ajánl.

 

 

K.P.: A pszichiátria világában egyre erősebbek azok a hangok, amelyek aláhúzzák, hogy a mentális problémák a lelki elakadások szociális tényezők eredményeként is értelmezhetőek. Ez valószínűleg azt is jelentheti, hogy a kommunikáció segíthet, hogy megelőzzük a mentális betegségeket, vagy hogy az ilyen állapotunkból könnyebben kilábaljunk. Mi a tapasztalata, véleménye e téren, ezzel kapcsolatban?

K.R.: Nem vagyok se pszichológus, se pszichiáter, viszont tudom, hogy ha hatékonyan tudom az érdekeimet érvényesíteni és másokkal együttműködni, az jóra vezet – így egyszerűen. Ha rosszul kommunikálok, valószínű, hogy sokkal könnyebben lobbannak fel olyan állapotok, amelyekre érzékeny vagyok.

Nagyon sok mentális problémával élő vett már részt képzéseinken, és azt látom, hogy hosszú távon jól működik. Nemrég találkoztam egy nagyon kedves klienssel, aki 5 rövid és 3 hosszú asszertív tréningen vett részt, elmondta, hogy mennyi mindent ad neki a mai napig az azok során szerzett tudás. Aki ezeket a képzéseket komolyan veszi és folyamatosan fejleszti magát, azokról elmondható, hogy az asszertív kommunikáció igenis egy hatékony fegyver, akár a mentális problémákkal élők számára is.

K.P.: Az Ébredések Alapítvány vezetőjeként Ön egyebek mellett kommunikációs technikát tanít, nagy sikerrel. Mit és hogyan tanítanak ezen kívül még az Alapítványnál?

K.R.: Az alapvetés az, hogy az asszertivitás a hatékony kommunikáció alapja. Minden képzésünk az asszertivitás köré épül, a prezentációs és csoportvezetés képzéstől a szervezetfejlesztésig bezárólag

Az „Út másokhoz” nevű viselkedéstipológiai képzésünk például a résztvevőket megtanítja, hogy asszertív módon közöljék mások felé az üzeneteiket. Vagy ott van a prezentációs tréningünk, amely mindig is népszerű volt, az eredménye pedig szinte azonnali, hiszen már másfél nap után tényleg jó és hatékony prezentációt képesek bemutatni a résztvevők. Ez utóbbiból lehet eljutni a csoportvezetési készségek kurzusáig, amely során a csoporton belül keletkezett konfliktusok kezelését is fejlesztjük.

Amióta kivonultunk a versenyszférából, szervezetfejlesztési és tárgyalástechnikai képzéseinkből kevesebb van már, inkább a szociális és egészségügyi szférában csinálunk kurzusokat, azokból pedig sokat és gyakran. Nagyon népszerű például a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara által személyesen és online is szervezett kommunikációs és konfliktuskezelési képzéseink. Nem ritka, hogy a résztvevők vissza-visszatérnek és még egyszer elvégzik ugyanazt a tréninget. Magam is javaslom a képzés másfél-kétévenkénti megismétlését, hiszen az önmagunk felismeréséhez vezető útnak újból és újból neki kell vágni, folyamatosan töltekeznünk kell.

K.P.: Hogyan kommunikál egy asszertivitást oktató tréner a hétköznapjaiban?

K.R.: Azt hiszem, a hétköznapi életem 90 százalékában ott van az asszertivitás. Nagy örömöm van benne. Persze nem tudok mindenkinek a barátja lenni, de nem is biztos, hogy kell. Nagyon hálás vagyok, hogy a Jóisten erre vezetett engem, hogy a tudásomat továbbadhatom, és hogy a visszajelzések szerint van értelme annak, amit csinálok.

K.P.: Ha lehetne három kívánsága a kommunikációval, a szakmájával kapcsolatban, akkor mi lenne az?

K.R.: Egyrészt szeretném, ha több tanítványom lenne. Vannak tanítványaim, akik már csinálják és viszik tovább. Keveslem a számukat. Nagyon szívesen adnám át még több embernek, amit én tudok. Mert folyamatosan látom, hogy ez jó.

Aztán szeretném, hogy ebben a nyugtalan világban és ezen a nagyon nyugtalan Magyarországon egyszer csak az asszertivitás láthatóbb lenne és általa az emberek rájönnének, hogy mi az igazán fontos. Az asszertivitás egyik nagy üzenete számomra az az, hogy én én vagyok és fogadjam el saját magam. Hogy tudjam megölelni saját magam. Hogy amikor benne vagyok egy helyzetben, akkor én legyek ott, abban a helyzetben és nem egy vágyott vagy mintaként felvállalt személyiség hangján kommunikáljak.

Végül pedig egy szakmai vágyam az, hogy ahogy mi elindítottuk, már az általános iskola alsó tagozatán kezdjenek el ezzel foglalkozni, ezt tanítani. Hiszen voltak olyan boldog idők, amikor az Alapítvány még viszonylag könnyebben fent tudott maradni anélkül, hogy a mindennapi fennmaradásunk lett volna a tét. Ma ezzel szemben tényleg minden fillérért harcolnunk kell. Kb. 15 évvel ezelőtt majd’ négy éven át egy általános iskola alsó tagozatában kezdtük el megismertetni a hatékony kommunikációt. A nagy visszajelzés ebből a korból az volt, amikor a 3. osztályos kislány felemelt mutatóujjal odaállt a tanítónéni elé és azt mondta, hogy Kriszta néni, ez nem volt asszertív!