Tetszett a munkánk? Adományának örülünk!

Könnyen adományozhat csapatunknak, alapítványunk erre tervezett oldalán. Tetszése szerint választhat összeget, a legkisebbtől egész a LLEEEGNAGYOBBBIIIG! Hálásak vagyunk érte. A megjegyzés mezőbe, kérjük írja be: “Tapasztalati Szakértő Kör”

Egyik konferencián, melyen részt vettem merült fel, hogy a függőségek segítői munkájánál figyelhetjük meg talán először a sorstársi segítséget, az Anonim Alkoholista csoportok létrejötténél. Ahogy elgondolkodtam, nem tudtam magamba fojtani, hogy ez igazából nem így van.

Az, hogy az ember valamilyen megélt állapotával, szerencsétlenségével, elakadásával kapcsolatban segíteni szeretne egy másik hasonló cipőben járónak valószínűleg még a barlanglakó életünk idején megjelent. Az az ősünk aki már megsebesült egyszer, megpróbálhatta megmutatni társának, hogyan is essen ezen könnyen és hatékonyan túl. A közösség akkor működhetett csak jól, a mamut akkor került az ünnepi spájzba, ha azt közösen ejtették el, ha a közösség minden tagja a lehető legjobb testi és mentális állapotban mehetett vadászni, működhetett együtt.

Az is feltételezhető, hogy egy nehéz veszteségkor, ősünk valamiféle empátiával, segítő viselkedéssel próbálhatta társát támogatni.
Az ilyen segítő viselkedések, nemhogy az embernél, de akár az állatvilágban is megfigyelhetőek. A szociális háló egymásért való segítő működése, empátiával, őszinteséggel megértéssel mindig is megvolt, szemben a stresszorokkal, a sebekkel, a hazugságokkal melyek elakadást jelenthetnek mióta ember az ember.
Szóval nagyon is azt hiszem, a segítő magatartás egyik legszebb emberi tulajdonságunk, olyan amire nagyon büszkék lehetünk.

A bánattal, stresszel, lelki nehézségekkel kapcsolatos segíteni vágyás is öreg mint az országút, ki ne simogatta volna már meg bánatos barátja hátát, melyikünk nem öleli meg ismerősét, ha az úgy érzi teljesen kimerült vagy nem lát kiutat.

A mentális egészég területén működő koordinált sorstársi segítség megvalósításáról való álmunk egy olyan kezdeményezés mely mély és nagyon szép történeti gyökerekkel rendelkezik a világon, és különleges alapokkal bír az Ébredések Alapítványnál.
Olyan krónikus mentális egészségügyi problémát megélt emberek lehetnek aktív segítségére sorstársaiknak, akik hitelesen, merészen, állapotuk mélységeit és kivezető útjait ismerve lehetnek támaszai diagnózisokkal élőknek, családjaiknak, az egészségügyi és szociális ellátórendszernek sőt megnyilatkozásaikkal formálhatják a mentális betegségek megítélésének jövőjét.

Jó évvel ezelőtt olyan pályázati forrást nyerünk el, mely – habár igen szerényen – mégis lehetőséget adott arra, hogy a sorstárs segítséget, a „tapasztalati szakértelmet” megpróbáljuk integrálni az ellátórendszer más-más rétegeibe.

A pályázat írásakor az álmom az volt, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket amik adottak a meglévő ellátóhelyeken, hogy megfigyelhessük mik a segítő és mik a hátráltató tényezői a sorstársi integrációnak. Úgy véltem, igen fontos hogy megismerjük a tapasztalati szakértelem definícióját más szolgáltatóknál, és vállvetve Dr. Harangozó Judittal, alapítványunk szakmai vezetőjével, elkezdhettem egy olyan feltáró munkát melyben megpróbálhattam kapcsolatba lépni azokkal a külhoni szervezetekkel is, ahol a sorstársak integrációja már megtörtént és olyanokkal is akiknél ilyen nincs vagy csak gyermekcipőben jár.

Nagyszerű és igen előremutató kezdeményezéseket láthattam és tartom velük mai napig a kapcsolatot. Megismerhetem egy-egy ellátó szemszögéből itthon és külföldön is milyen módon, milyen forrásból és milyen hatékonysággal építik be a sorstárs segítőket munkájukba. Azt is láthattam, milyen amikor ez nehezen vagy akár csak „kötelességből” működik.

Itthon az egyéves kezdeményezés általam izgalmas, fontos, akár nem várt érdekességeket és tanulságokat hozott. De milyen mutatók is jelzik ezt a tevékenységet?

Olyan tapasztalati szakértői hálót hoztunk létre, mely megalapozhatja a jövő ezirányú munkáját. Tapasztalati szakértőink csapatként kezdtek együttműködni, szakemberekkel – pszichiáterekkel, pszichológusokkal – való együttműködésük sok helyen megszokottá vált. Örömmel vehettük észre, hogy a sorstársi munka már evidens néhány ellátóhelyen, viszont sajnálattal kellett észrevegyük, hogy a krónikus problémával élő kliensek számához képest ez az integrált segítői munka a meglévő sokszorosát is igényelné, mégis sok szervezet, ellátó ellenérzéseket táplál e munkával kapcsolatosan.
Magától értetődővé vált, hogy a megfelelő kommunikáció a különböző ellátószervezetekkel, a legjobb alap ahhoz, hogy ezt a segítői aktivitást megismerhessék, így az elátók és ellátottak maguk dönthessenek arról igényelnek-e ilyen szolgáltatást, integrálni szeretnének-e ilyen segítő munkát.

Csapatunk hetente találkozhatott az online térben, hiszen segítőinket az egész ország területéről hívtuk meg akkreditált képzésünkre. Egy olyan különlegesen sorstársaknak szervezett alapképzésre, mely lehetővé teszi a későbbi segítői tevékenységet mindazoknak, akik erre valóban vállalkozni szeretnének.

Találkozásaink alkalmat adtak arra, hogy megtudjuk egymástól milyen tapasztalati szakértői feladatokkal találkozhatunk ma itthon és külföldön, megismerhettük, hogy egy-egy feladat mennyire hatékony a páciensek számára, megtudhattuk milyen hatással van ez a fajta segítői munka s segítőre magára, támogatást nyújthattunk egymásnak egy-egy nehezebb önsegítő csoport vezetése, egy kritikusabb helyzetet megélt kliens támogatása után. Betekintést nyerhettünk abba, milyen a tapasztalati szakértői élet a többi szakértőnek.

Tapasztalati szakértőink munkaterülete is igen szépen kirajzolódott projektünk során. Vannak segítőink akik szakemberekkel karöltve vesznek részt terápiás folyamatokban, segítenek mind az ellátó szakembernek mind a kliensnek abban, hogy felépülésük zökkenőmentesebb legyen. Saját élményeik, eleséseik, talpraállásaik megosztásával kapaszkodót nyújtanak társaiknak, olyan kapaszkodót mely különlegesen hasznos módon egészíti ki a szakember segítségét és a gyógyszeres kezelést.

Sokan közülünk tettek azért, hogy a mentális problémákkal élők családtagjai, szerettei is úttörő módon kaphassanak segítséget, egy-egy nehéz diagnózis történetének hiteles megosztása családok sokaságának adhatott igen hatékony segítséget. Egy-egy workshopunk után, a résztvevő hozzátartozók sokszor számolhattak be arról, hogy életük, szemléletük megváltozott, hogy sokat jelentett számukra az a közös munka mely szakemberek, tapasztalati szakértők társaságában folyt. Szívmelengető volt számomra mikor egy-egy édesanya felhívott workshopjaink után és elmesélte, hogy újra rátalált saját életére, újra távlatokat talál és leginkább arra, hogy mindez mennyire segítette gyermeke állapotának javulását.

Különlegesen fontos megemlíteni azokat a társainkat, akik önsegítő csoportok vezetésével foglalkoztak a fővárosban és vidéken is. Ők azok, akik egy-egy ellátóban egyszerre akár 20-30 kliensnek is segíthetnek és eközben hatékony részesei az ellátórendszernek. Jó dolog nyugtázni, hogy az ilyen csoportvezetői tevékenység néhány ellátóhelyen régi, jól bevált működés és hiszek abban, hogy ezek azok a helyszínek, akik példájukkal egyre több ilyen önsegítői működés megalakulásának, fennmaradásának lehetnek alapjai országszerte.

Voltak tapasztalati szakértő kollégáink, akik megnyilvánulhattak a televízióban, vagy akikkel interjút készítettek. Egy egy ilyen megnyilatkozás emberek százezreihez is elérhet, pontosan ezért hisszük csapatunknál, hogy folyamatos beszélgetéseink, konzultációink és a szakmai szupervízió megmutatja hogy egy-egy felkérésnél kik is azok akik megnyilvánuljanak, hogy ők csapatunktól kaphassanak egy-egy riport előtt pár irányadó jó szót.

Csapatunk nagyban is gyúrni kezdte a jövőt. Az a lehetőség, hogy Dr. Harangozó Judit tapasztalati szakértőket von be a jövő pszichológusainak, pszichiátereinek és orvosainak képzésébe beláthatatlanul fontos. Hetente érkeznek hozzánk – jó szobányi mennyiségben – hallgatók, akik nem csak szakembertől hallhattak a mentális betegségek egymást támogató kezelési lehetőségeiről, hanem maguktól a tapasztalati szakértőktől is. Különlegesen simogató érzés, minden ilyen találkozó után, amikor a világ messzi pontjairól érkező hallgatók lelkessé és elszánttá válnak. Reményeink szerint különleges, új, pozitív nézőponttal gazdagodva.

Munkánk részének tekintettük, hogy alapítványunknál és az erre nyitott más ellátóknál személyesen mutassuk be általunk fejlesztett önsegítő eszközeinket. Azt hiszem mondhatom, hogy csillogó, érdeklődő szemekre találtunk azokban az intézményekben akik meghívtak minket, vagy akik fogadták közeledésünket. Önsegítő eszközeinket azóta is használják, már nem csak szociális intézményekben de kórházakban is, ami fantasztikus lépés, és hiszek abban, hogy ez a tevékenység a jövőben folytatódni fog.

A sorstársak részvétele az ellátással kapcsolatos döntéshozatalban is megjelent idén munkánk során. Egy-két helyen már megfigyelhető volt a képzett tapasztalati szakértő bevonása a szervezet kuratóriumába, vagy szakmai testületébe eddig is, együttműködésünk ezt az irányt erősítette. Olyan tapasztalati szakértőkről beszélek itt, akik napi szinten testközelböl tapasztalják meg a mentális egészségügy egy-egy ellátóját, sorstársaik napi kérdéseit és mindezt közvetíthetik azok felé akik döntéseket hoznak, sőt alkalmanként lehetőségük van változásokat beindító folyamatok megalkotásában, véghezvitelében is.

Nagyon fontos területe tevékenységünknek az, hogy a tapasztalati szakértelem megfelelő anyagi támogatást kaphasson. Ez a terület az ami talán a legtöbb nehézséget okozza, hiszem szakértőink nem könnyű, sokszor lelkileg igen megterhelő munkát végeznek ezért cserében pedig sokszor csak igen szerény kompenzációt kapnak. Öröm az ürömben, hogy már van arra példa, hogy tapasztalati szakértőt foglalkoztat egy-egy intézmény ami szintén formálhatja jövőnket, utat mutathat azoknak az intézményeknek, döntéshozóknak akik ezt a működést még nem ismerik. Megígérem, hogy ez lesz az a terület, melyben a jövő évben a legtöbbet próbálok majd letenni az asztalra. Beégett a fejembe egy hazai konferencián egy szakember hozzám intézett kommentárja, miszerint a „tapasztalati szakértők az ő amúgy is hiányos költségvétésükből, vennének el forrásokat. Ő nem szereté a kenyerét másnak adni…”. Ezen változtatni kell, és úgy hiszem lehet is.

Azért, hogy a tapasztalati szakértő fogalmát megismerhessük elkészült a felepules.org weboldal, ami persze büszkeség számunkra, de úgy fog organikusan változni, ahogyan azt a kliensek és az ellátórendszer igényli majd.

Jómagam pedig írhatnám ide, hogy maximálisan és kivételesen teljesítettünk, de nem teszem. Ezt majd akkor írom, ha minden ellátó, páciens, hozzátartozó tudja majd mi az a tapasztalati szakértelem, és tudja majd hogy csapatunkhoz tud fordulni ebben a kérdésben.

…és igen nagy öröm volt ezt a pályázatot megírni, jó érzés volt dícsérő szavakat látni a bírálatban. Megtisztelő volt projektvezetőként mindezt végigvinni. Igen jó érzés volt az Ébredések Alapítvány folyamatos segítségét magunk mögött tudni. Megmutatni kezdeményezésünket a kontinens rengeteg országának, megmutatni mindezt sok-sok hazai ellátószervezetnek, pszichiátriai és pszichológiai konferenciák érdeklődő nagyközönségének. A sok-sok megakadás, a sok-sok nehézség észrevétele persze nem könnyű, mindezekről beszélgetni pedig sokszor helyezi az embert a „rossz fiú” szerepbe, de úgy hiszem megéri. Ráadásnak tapasztalati szakértőként én is végeztem valami egész másfajta munkát is. Szerkesztője, társszerzője lettem nemzetközileg elérhető segítő kiadványoknak, megjelent cikk a Word Psyciatry-ban mely szerzőként jegyez, a GAMIAN-Europe nevű európai páciensközpontú ellátókat és páciensszervezeteket tömörítő szervezet kezdeményezésemre több éves pán-európai projektet kezd el, mely a kontinens legjobb gyakorlatait teszi majd elérhetővé minden ellátó számára működjön az bárhol a világon. Tapasztalati szakértői együttműködésem és hosszú közös munkánk után nagy kitüntetésként ez – a legnagyobb páciens irányítású – szervezet elnökévé választott. Az pedig, hogy az Európai Pszichiátriai Szövetség vezetőbizottsági tagja lettem egy új és különleges lehetőség, azért, hogy a sorstárs integráció egységes meglétéért tehessek. Társelnök lehettem az EP-ben, egy az ebben eltökélt képviselőkkel való, a mentális egészségügy jövőjéről szóló egyeztetésben, melynek már most gyümölcsei vannak. De a WHO is felkért, hogy a stigma és a sorstársi integráció kapcsolatáról beszéljek.
És ezt mind sorstársaim támogatásának köszönhetem.

Fontos számomra, hogy megköszönjem azt a támogató közreműködést, elszánt jóakaratot amit más ellátók mutattak csapatunk felé.

Köszönöm a kecskeméti RÉV szolgálat kifogyhatatlan pozitivitását, engem is feltöltő energiáját, a kollégák megtisztelő érdeklődését. Köszönöm a kecskeméti kórház pszichiátriai osztályának azt a különleges fogadtatását amit kollégáinkkal együtt kaptunk, azt hogy az ellátó minden szegmense velünk volt, azt, hogy azt hozhattuk haza, hogy van egy csapat akik mindig is ismerni fogják innovációinkat és a tapasztalati szakértelem mibenlétét. Köszönöm a Forrásház nyíltságát, azt, hogy csapatunk felé igazi építő meglátásokat kaphattunk, azt, hogy olyan közösségi vezetővel dolgozhattunk együtt, akinek valóban szívügye a komplementer ellátás, akárcsak nekünk. Hálás vagyok az Egyensúlyunkért Alapítványnak Székesfehérváron, hogy ekkora figyelmet fordítottak ránk, hálás azért, hogy számukra a tapasztalati szakértői munka integrálása magától értetődő, és azért külön, hogy még ki is segítettek amikor csapatunk került nehéz helyzetbe. Köszönöm az OPAI pszichiátriai gondozójának, a team feledhetetlen érdeklődését, azt, hogy reményt kaptuk, hogy aktivitásunk további érdeklődésre tarthat számot. Rendkívül szép emlékek kötnek minket a Pszinapszis éves konferenciájához, ahol az érdeklődők már hallhattak a tapasztalati szakértelem helyzetéről.

És óriási köszönet az Ébredések Alapítvány minden kollégájának aki kérdéseivel, meglátásaival, szupervíziójával, kritikájával óriásit tett azért, hogy ez a csapat működjön, azért a támogatásért hogy egy ilyen kezdeményezés egyáltalán létrejöhetett.

És újabb öröm, hogy újra nyertes pályázatot adhatott be tapasztalati szakértői működésünk. Úgy érzem, így az valósulhat meg ami igazán fontos, hogy egy folyamatot ne csak megkezdjünk, hanem annak tapasztalataira támaszkodva folytathassuk is azt. 

Én biztos itt leszek, talán egyre többünkért: Come What May! (mert: történhet bármi, maradok 🙂 )