Életünk során sokszor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy változtatnunk kell szemléletmódunkon.

A tapasztalatok ezt alátámasztják: új szemléletet hoz a házaspárok életébe gyerekük születése.

(Szabó Gyöngyvér írása)

Tanulhatunk gyermekeinktől minden életszakaszban. Egészen más megközelítést kíván tőlünk az iskola előtti időszak. A minden iránt nyitott szemléletmód arra ösztönöz, hogy keressük a válaszokat a kisgyerek kérdéseire. Az iskola, a tanulás lehetőséget teremt, hogy frissítsük korábbi ismereteinket. A fiatal felnőtt időszak az élethez kapcsolódó ismeretszerzés, a perspektívaváltás, új szempontrendszerek elsajátításának ideje. Ha gyermekünk külföldre költözik tanulás okán, más környezetbe kerül, alkalmazkodik az illető ország kultúrájához, új kihívásokkal néz szembe: alakul, változik a gondolkodása. És ez hatással lesz a szülők szemléletmódjára is.

A nyitottság és érdeklődés jellemző a fejlődést felvállaló szemléletre. Sike- resebb lehet az, aki rugalmas, könnyen választ új stratégiát a helyzetek megoldása érdekében. Az ismeretlen tényezők, a megismerés a kreatív megoldá- sok keresése irányába mozdítja el azt a szereplőt, aki az akadályok leküzdését tűzte személyes zászlójára.

Gondoljunk arra, hogy a leküzdött akadály, a probléma megoldása minket erősít, ha tanulni és fejlődni akarunk. A rögzült szemléletmód  szemben  áll a fejlődés fókuszú szemléletmóddal. A fejlődés fókuszú szemléletmód  alapja az a meggyőződés, hogy az ember alapvető tulajdonságai kellő erőfeszítéssel, tapasztalatok vagy mentorálás által fejleszthetők. A fejlődési gondolkodásmód tehát a kemény munkát, tanulást, önmagunk folyamatos képzését és a kitartást helyezi előtérbe.

Teremtsünk olyan  környezetet, amely a fejlődési szemléletmódra, pozitív gondolkodásra tanítja meg a körülöttünk élőket. Kulcsfontosságú üzeneteket tudunk eljuttatni társainknak, mindazoknak, akik nyitottak arra, hogy a testi-lelki közérzetük, lelki egészségük harmóniában legyen. Akik erőfeszítést tesznek, megküzdenek, tevékenyek és beépítik a mozgást, sétát a mindennapjaikba. Tartják társaikkal a kapcsolatot, beszélgetnek, folyamatos a szellemi aktivitásuk. Támogatnak másokat, időt és energiát szánnak a közösségi programokra. Erejüket arra összpontosítják, mit tehetnek meg azonnal, így a probléma már nem is tűnik leküzdhetetlennek. A jelenre fókuszálnak, a jelenben való létezés azzal jár, hogy képesek a megfelelő lépéseket megtenni.

Nap mint nap találkozunk környezetünkben olyan emberekkel, akik viselkedése azt sugallja, hogy „szép az élet”, „szeretek élni”. Ha magunkévá tudjuk tenni ezt a felfogást, lecsökkentjük stressz-szintünket és megszabadulhatunk szorongásainktól, a nyomasztó gondolatoktól.

Miért nem cselekszik az emberek nagy része olyankor sem, amikor már legbelül érzi, hogy teljesen mást szeretne? Félelemből. Mitől fél az emberek nagy többsége? A változástól!

„Újítsd meg időnként fényedet!” erre buzdít Baltasar Gracián. „Vállalkozzál új, színes feladatokra, és kelj fel többször, mint a nap. Változtasd közben ragyogá- sod színhelyét, hogy az egyik embert a hiány érzése kíváncsiságra, másokat az újdonság érzése tapsra indítsa.”

( Az írás eredetileg a Diósdhéjban | 2021/11-i számában jelent meg. )