Aludni kell.

Dolgozni kell.

Kikapcsolódni is kell.

DE, ami igazán kell: hogy tudjuk, mi az, AMI TÉNYLEG KELL.

Kell a társaság.

Kellenek a ráérős, mély beszélgetések.

Kell, hogy ránk figyeljenek, és kell az is, hogy másokkal törődjünk.

De legeslegjobban valami valódi kellene már!

Erre érezhettek rá Surányi Judit és Kéri Péter, a Párkapcsolataink (LOVE, etc.) önsegítő csoport kitalálói, kezdeményezői is, akik 2021. április eleje óta vezetik, kísérik közös beszélgetéseinket.

„Kinek mit jelent a szerelem? Elfogad-e a párunk olyannak, amilyenek vagyunk? Mik az értékeink? A plátói szerelem is szerelem? Melyik dal idéz fel benned szerelmes emlékeket? Melyik a kedvenc szerelmes filmed? Milyen magánéleti problémákkal küzdesz? Mi a szeretetnyelved?” – csak néhány kiragadott gondolat az elmúlt hónapok, mintegy 20 alkalmat megért Zoom-os beszélgetéseiből.

Ki ne lenne érintett ezekben a témákban? És lehet ezt fokozni?

Hát persze! Személyes találkozásokkal, kulturális élményekkel, kirándulásokkal.

A csoport egy része már az Ébredések Alapítványban is találkozott személyesen, ám az igazi nagy „bevállalós” kaland egy közös kirándulással vette kezdetét. Vidéken élő csoporttagunk meghívása alapján, Cserépfalura, a heves megyei kis településre látogattunk el egy nyári napon.

„A csapatépítés már az oda úton elkezdődött, majd a csoport érkezését követően, a vendéglátóval, Ferivel kiegészülve, közös étkezéssel hangolódott össze. Az étkezést követően tartottunk egy rövid pihenőt, majd tettünk egy rövid túrát a környező hegyekbe. A program következő részében megismerkedtünk a helyi nevezetességekkel, a borospincéktől elkezdve a honfoglalási emlékművön át a 450 éves kocsányos tölgyig, amelyet csak Mária-fának hívnak a helyiek, majd a főtéri kopjafát és a helyi katolikus és református templomokat is szemrevételeztük.

A nézelődést a helyi Könyvmegállóban zártuk, ahol mindenki begyűjtötte az őt érdeklő antikvár jellegű könyvet, cserépfalvi emlékként. A napot újabb közös étkezéssel zártuk, görögdinnyét is ettünk több minden más mellett” – írta visszaemlékezésében egyik társunk, Zsuzsa.

Kell ennél több? Igen!

Nem egészen 3 héttel a kirándulást követően, Szilvi kezdeményezése alapján, közösen ellátogattunk a Műcsarnok kortárs fotográfiákat bemutató időszakos kiállításaira. Az egyes fotók elemzése kapcsán egymás látásmódjába is betekintést nyerhettünk. Mitől jó egy kompozíció? Ismernünk kell-e a címet a megértéshez? Tesz-e hozzá valamit, vagy a képekre való rezonáláshoz valami egészen más kell? Hogyan beszél rólad egy apró részlet, amit csak te vettél észre? Józsival, Tamással, Gyöngyivel és a galérialátogató csapat többi résztvevőivel többek között ezekről a kérdésekről filozofáltunk a tárlatok bejárása közben.

Maradandó élménnyel tértünk haza erről az alkalomról is.

Olyan “magasztos” érzés a sorsok közösségére hivatkozni. Csakhogy ezt a “sorsot” nem választjuk, ezt kérés nélkül tette ránk az élet. És sokszor magányossá tesz. Mindannyian küzdünk valamilyen átmeneti, vagy akár elhúzódó elakadással, nehézséggel. Aki ezt megélte, tudja, milyen jó azt mondani, éreztetni a másikkal – nem vagy egyedül.

Valahogy egyszerre éljük meg, hogy “porcelánból” vagyunk, és a “világ” is körülöttünk, és EZZEL EGYÜTT nehéz kapcsolódni egymáshoz. Jó ismerősöket, barátokat szerezni – akikkel egy hullámhosszra kerülsz, vagy éppen ellenkezőleg: egy jót „vitatkozhatsz”. Mindezt felnőttként, sok mindent magad mögött tudva.

Ez a LOVE, etc. csoport.

Egy klassz, folyamatosan bővülő, vegyes társaság, ahol beszélhetsz gondolataidról, érzéseidről. Ahol szeretettel, elfogadással fordulnak feléd, és akár szabadidős programokban is részt vehetsz – ha szeretnéd. A csoport vezetői, Judit lelkesedésével, odafordulásával, Péter lendületével, szeretni való, ésszerű gondolkodásával igazán jó párost alkotnak.

Van egy privát FB csoportunk is, ahol a beszélgetések között megosztjuk egymással gondolatainkat. Egy képet, ami megtetszett Erikának, egy dalt, egy podcast-et, vagy éppen az előző témához is kapcsolódó verset. Magunkból egy darabot.

Itt (sokszor) az etc. a lényeg!

(Szilvi írása)