Nehogy észrevegye bárki! Inkább a nárcizmus…

A legújabb kutatások szerint a nárcisztikus ismerőseink igencsak mélyre húzhatnak minket.

Csak hogy tudd!!!

• A nárcizmusban szenvedő személyek hajlamosak a másikat manipulálni annak érdekében, hogy céljaikat elérjék, legyenek azok akár bármilyen ésszerűtlenek és értelmetlenek is.
• A legújabb kutatási eredmények szerint a nárcisztikusok problémája hátterében az áll, hogy nem ismerik igazából fel mások érzéseit, ezért nincsenek azokra tekintettel. (Mindekközben legtöbbször ennek az ellenkezőjét hiszik, teljes bizonyossággal.*)
• Saját magad szociális készségeinek alkalmazásával segíthetsz magadon, hogy kiszabadulhass a nárcisztikus személy manipulatív törekvéseinek csapdájából, legyen az illető akár a társad, akár a főnököd.

A nárcizmus főként az empátia hiányával és azzal jellemezhető, hogy a nárcisztikus személy számára fontos szükséglet, hogy magasabbrendűnek érezze magát másoknál (vagy kissebrendűsegi komplexusát elfedje*). Ha ilyen személlyel állsz kapcsolatban, ezek a jellemvonások komoly hatást gyakorolhatnak mindennapi életedre, közérzetedre és egészségedre is.

Vegyük példának, hogy mi történik, ha egy nárcisztikus személy úgy dönt, hogy belefog egy új, „fontos” feladatba mindenféle korlát vagy gát nélkül.

Szombat reggel van, a téli ruhásszekrényt pedig most azonnal ki kell takarítani! Partnerednek ez az ötlete támadt és elvárja tőled, hogy rögtön bele is ugorj, sutba dobva saját hétvégi terveidet érte. Két nap elteltével partnered ismét vadonatúj ötlettel áll elő. Prioritásaidat ismét figyelmen kívül hagyva partnered ezúttal tűzön-vízen azt akarja keresztülvinni, hogy váltsatok internet szolgáltatót, ami jelszavaitok teljes átvizsgálásával jár. Bár mindkét projekt egyaránt időigényes teendő, talán meg is érik a fáradságot, a tennivalók még meg is állják a helyüket, mégis felmerül a kérdés: partnered miért nem áll elő velük úgy, hogy téged ésszerűbb módon vonna be a tervezésbe?

Lehet, hogy van még egy nárcisztikus főnököd is, aki örökösen újabb és újabb projektekkel halmoz el, minden alkalommal arra hivatkozva, hogy ezek mind-mind nagyon sürgős feladatok. Téged megvisel, hogy folyton egyik vesződséges munkáról a másikra kell váltanod, s alighogy elkezdtél egyet, máris jön az újabb feladat. Esténként vacsoráidat azzal töltöd, hogy „kipakolsz”, kiöntöd a szíved partnerednek vagy szobatársaidnak, hogy milyen igazságtalan is ez az egész. Mindezek ellenére főnököd úgy tűnik, egyáltalán nem gondol arra, hogy ez a sok követelmény, a sok hirtelen figyelmet igénylő feladat mentális és potenciálisan fizikai egészségi állapotodra is hatást gyakorol.

Mi állhat annak hátterében, hogy a nárcisztikusok hajlamosak „használni” az embert?

A Birminghami Egyetem munkatársa, Claire Eddy legújabb kutatásai szerint megvan az oka annak, hogy a nárcisztikus személyek miért okoznak szenvedést a körülöttük élőknek. A kutató ezt úgy fogalmazza meg, hogy azon képességükbe vetett hitük, hogy sikereket érnek el versengő természetükkel kombinálva jelentős szakmai és személyes teljesítményekhez vezet, azonban ezeket a sikereket mások manipulációján keresztül valósítják meg – így jutnak jó lehetőségekhez és kedvező státuszokhoz. Ami még ennél is rosszabb, hogy akik a nárcizmus „sötét” formájában szenvednek, másokat hajlamosak tárgyként kezelni, lekicsinylik őket, s közben szinte semmi rálátásuk nincs arra, hogy célpontjaik hogyan éreznek azzal kapcsolatban, hogy saját kontrollérzésük, szabad akaratuk meglétének érzete elveszett, sérült.

A brit pszichológus szerint akiket nárcizmusuk arra indít, hogy másokat manipuláljanak és kihasználjanak, azoknak problémáik lehetnek azzal, hogy magukat másoktól megkülönböztessék. Szerintük céljaid az ő céljaikkal megegyeznek, ezért miért is ne akarnád saját érdekeidet félredobni azért, hogy az ő érdekeiket kiszolgálhasd?
Miért is ne lennél hajlandó az az eszköz lenni, akire éppen szükségük van, hogy céljaikat elérjék? A korábbi kutatási eredményeket összefoglalva a kutató a lejegyzi, hogy „a nárcisztikus egyéneknek gondjaik lehetnek azzal, hogy a közös folyamatokban anélkül határozzanak meg másokat, hogy azzal ne csak önmagukra alapoznának”, azaz másnéven elmossák maguk és mások között azt a megkülönböztetést, amely az általános hétköznapi személyes kapcsolatok alapjául szolgál.

Eddy okfejtése a következő volt: ha a nárcizmus problémája abból ered, hogy az illető szociális észlelésével van baj, akkor lennie kell valamiféle összefüggésnek e jellemző tulajdonság mértéke és mások érzéseinek megértése között. Hogy megnézze, vajon tényleg igaz lehet-e a feltevés, a brit szerző megvizsgálta a szakirodalomban fellelhető ezzel kapcsolatos eredményeket a metaanalízis néven ismert módszer alkalmazásával. Az eljárás során – ahelyett, hogy csak egyetlen mintavétel adataira hagyatkozott volna, – számos tanulmány eredményeit ugyanabban a statisztikai programban futtatta végig azért, hogy eltérő kapcsolati mintákat különíthessen el.

Nézd meg, melyek azok, amik ezek közül leginkább összefüggésbe hozhatók nárcisztikus kizsákmányolóddal:

• Megérti-e mások lelkiállapotát, vagy meggyőződését, vágyait és szándékait?

• Valóban felismeri-e az alapvető érzelmeket? Pontosan azonosítja azokat, valóban helyesen?

• Érdekli igazából más lelkiállapota, lényének mozgatói?

• Érzelmi intelligenciája fejlett-e ahhoz, hogy ezeket az állapotokat, hozzáálásokat megértse, azokra hatékonyan, személyre, szituációra szabva reagáljon, (vagy adott személyekkel, közösségekkel ez a kvalitása viszonylagosan alacsony*) ?

62 korábban publikált tanulmány vizsgálta ezeket a jellemzőket a résztvevőkben, az átlagos populációtól/népességtől a nárcisztikus személyiségi rendellenességgel diagnosztizált klinikai csoportokig terjedően. Ezek közül az összes tanulmányban ugyanazt a jól bevált nárcizmusmérő skálát alkalmazták, és a minták legnagyobb részére e jellegzetességnek az enyhébbik változata jellemző.

A nárcisztikusok azért meríthetnek ki téged, mert nem látják, hogy fáradt vagy.

A szociális kognitív képességek e körét lefedő tanulmányok elemzései által Eddy valóban képessé vált arra, hogy erős kapcsolat létezését állapíthassa meg a nárcisztikus jellemzők pontszámai és az interperszonális érzékenység fent említett 4 összetevője között. Az eredmények azonban változóak voltak számos kritikus jellemzőtől függően. Például különbségek voltak azokban az esetekben, mikor az interperszonális készségeket tapasztalati módon térképezték fel, illetve ha az egyén saját önértékelése alapján állapították meg a pontszámokat.

Nyilvánvaló, hogy az erősen nárcisztikus emberek igen elfogultak saját maguk interperszonális készségeik kapcsán. Túlzott igényeket támasztó nárcisztikus partnered ezért talán tökéletesen boldognak lát téged a házimunkák állandó özönében is, még ha te nem is igyekszel rejtegetni nemtetszésedet.

A kutatásból számos olyan kulcsfontosságú eredmény támasztja alá azt az általános feltevést, miszerint kapcsolat van a nárcizmus és a szociális érzékenység között. Először is a tanulmányokból kiderül, hogy az erősen nárcisztikus személyek kevésbé empatikusak, és bár ez nem egy általánosan szociálisan kívánatos jellemvonás, a mások érzéseivel való törődést ők a gyengeség, a sebezhetőség jelének tarthatják. Más szavakkal: ha egy nárcisztikus kifejezi, hogy törődik azzal, mit érez a másik, az azzal járhat, azt jelentheti egyben, hogy fél megtudni mások válaszreakcióit, mások valós érzéseit.

Ez a viselkedési minta azokra a nárcisztikus személyekre volt inkább igaz, akik a nárcizmus sebezhető formájában szenvednek – akiknek fő jellemzőjük az, hogy alkalmatlannak érzik magukat.

Ami pedig az érzelmi intelligenciát, az „értelem elméletét” és érzelmek felismerését illeti, Eddy arról számol be, hogy akik a nárcizmus grandiózus formájában szenvednek, azok pontszámai azt mutatják, hogy magukat felsőbbrendűnek tartják másoknál.

Az „intellektus elmélete” kapcsán viszont kevesebb a kézzelfogható bizonyíték, mint a másik három szociálisan kognitív mérőtényező esetén, beleértve az érzelmi intelligenciát is, hiszen tény, hogy kevesebb tanulmány született ezt a területet illetően. Mindazonáltal a kiértékelt eredmény segített levonni a következtetést, hogy a nárcizmusban szenvedők nem sok erőfeszítést tesznek mások érzéseinek felismerésére. Ehelyett inkább abba fektetnek energiát, hogy kiderítsék, mire gondol a másik, így manipulálva őt.

Eddy így fogalmaz: „ez a hajlam segíthet azt megmagyarázni, hogyan működik a nárcisztikus romantikus szerelem, azaz milyen a nárcisztikusok romantikus stílusa a szerelemben: a nárcisztikus személy inkább partnerének gondolkodásán akar uralmat gyakorolni, nem pedig a szívén”.

Valóban a hajlamuk, hogy az mentális játékokra utazzanak ahelyett, hogy a másik érzései lennének fontosak számukra. Ez megmagyarázza, miért is válsz oly nagyon kimerültté, mikor nárcisztikus partnered vagy főnököd állandóan kihasznál téged.

Hogyan szabadulhatsz a nárcisztikusok állandó elvárásaitól, igényeitől?

A nárcisztikus személyekben nincs empátia, viszont ügyesen érzékelik, hogyan tudják kieszközölni, hogy akaratukat véghezvidd.

Menekülési útvonalad az lehet, ha ellenállsz manipulációjuknak, melyet rajtad gyakorolnak. Talán tudatában vannak érzéseidnek, de az is lehet, hogy nincs tudomásuk róluk, tény azonban, hogy kommunikációs ügyességük, leleményességük a manipulációval párosítva rendíthetetlenül kísért, így valójában végül sikeresen rávesznek arra, hogy kövesd szeszélyeiket, hóbortjaikat, legyenek azok bármik is.

Eddy szerint azok az emberek, akik egyszerűen, következmények nélkül gyakorolják ezt a viselkedésmódot, azt élik meg ,hogy akármit megengedhetnek maguknak, és lényegében megerősítést nyernek azáltal, hogy sikerült téged önmagukhoz igazgatni.

 Ha az illető főnök, a legegyszerűbb módja annak, hogy kitörj ebből a kötelékből az, hogy valamennyire csökkented ezt a visszacsatolást.

Próbáld barátságos, udvarias elutasítással, miközben elismered a feladat fontosságát.
Adj meg egy olyan határidőt, amiről azt gondolod, hogy ésszerű, és amelyről az a meggyőződésed, hogy főnököd megelégedésére szolgál.
Tanúsíts egy kis bátorságot, s közben ismerd el a projekt egészének értékét, fontosságát.
Ez talán megmutat valamit abból főnöködnek, hogy valójában mennyire lehet téged manipulálni.

Szerelmeddel megpróbálhatod azt, ami Eddy által egy nagyobb kihívásnak tartott feladat. Ha a követelések a nárcisztikus sebezhetőségéből fakadnak, add tudtára partnerednek, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőled ezek a kérések. Csökkentsd partnered kisebbrendűségi érzését azáltal, hogy elismered, kérései fontosak, értékesek. Megmutathatod neki, hogy amikor nemet mondasz, az nem őt utasítja el.

Összefoglalva a lényeget: az erősen nárcisztikus személyek kimeríthetnek téged állandó, szűnni nem akaró, beleegyezésedet és fejhajtásodat követelő igényeikkel. Érdemes technikákat elsajátítani, melyekkel kivonhatod magad egy ilyen kötelék fullasztó szorításából, így még a másik félnek is segítesz, és céljaitok hatékonyan oldódhatnak meg.

*A cikk magyarországi szerkesztőjének kiegészítése