Február közepén rendezte online konferenciáját az ENOSH nevű izraeli szervezet, melyre olyan szakembereket, szakértőket, civil konzultánsokat hívtak meg a világ minden tájáról, akiknek szívügyük a mentális betegség diagnózisával élők munkarehabilitációja. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a konferenciára engem is meghívtak.

(Kéri Péter írása)

A konferencia egy működő modell felépülését tárta elénk. Érdekességeivel, tanuláságaival gondolkodásra késztethet minket, mindazzal kapcsolatban – legyünk akár a mentális „ágazat” bármely oldalán – hogy mi az amit itthon a saját miliőnkben tehetünk azért, hogy a lelki gondokkal küzdők, a pszichiátriai diagnózissal élők önmaguknak, közösségüknek és a társadalomnak megfelelő módon illeszkedhessenek a munka világának mindennapjaiba. Egy olyan világba, mely minden állampolgárnak örömöket, kihívásokat, lehetőségeket, anyagi javakat teremt. Egy olyan világba, ahol ma még igen sok helyen a mentális egészség „sérülése”, egy rosszul hangzó diagnózis a kirekesztést, a lehetőségek teljes megszűnését, a diszkriminációt, a stigmát jelenti.

Egy szociális hálójában működő, teljesíteni vágyó, anyagi biztoságának megteremtésén fáradozó ember, hirtelen, váratlan mentális problémái óriási kihívásokat, sokszor nehézségeket jelentenek nem csak számára, hanem az őt körülvevők számára egyaránt. Hihetjük, hogy bárki pótolható. Pótolható a munkájában, a szociális hálójában talán a személyes kapcsolataiban, pedig ez egyáltalán nincs így. Ugyanaz a tehetség, ugyanaz a munkabírás, ugyanaz a kreativitás sosem jön újra vissza más személy által. Mások vagyunk.
A problémák megjelenése után a személy érzi talán leginkább, hogy amit ő adott, ahogyan ő próbálta, amit ő tett volna az asztalra azt már senki soha nem teszi meg. Érzi ezt mindaközben, hogy sokszor kénytelen megbékélni azzal a tudattal, hogy ő már nem lehet ugyanolyan része annak a munkahelyi közegnek, amit annyira szeretett, amiben jó volt, amiben tervei voltak. Az ilyen érzések állandó újraélése pedig, nem hogy javítana, inkább ront állapotán. Távolítja közösségétől.

A pszichés problémákkal diagnosztizáltak munkahelyi elfogadása, a munkahelyen kialakuló pszichés problémák megelőzése, a munka világából kiesettek újra integrálása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a „betegség sebét” a közösség és a kliens is átvészelje, kiheverje és, hogy a seb begyógyulhasson.

A konferencián igazán üdítő volt, hogy a foglalkoztatás és a mentális egészség közös szektorában tevékenykedő szervezetek mindegyikének képviselője lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa álláspontjuk, jelenlegi módszereik szerint hogyan működhet hatékonyan együtt ennyi látszólag más-más álláspontot képviselő résztvevő.

Az ENSZ foglalkoztatásügyi szervezetének az ILO-nak képviselője, kifejezte azon véleményét miszerint közösen olyan szabályozások meghozatalára van szükség, melyek segítik a mentális problémákkal élők foglalkoztatását. Felkeltette figyelmem azzal az ténnyel kapcsolatban, hogy a mentális diagnózissal élők két harmada nem is keres munkát. Persze hamar kiderült, hogy ez a szomorú tény össztársadalmi gyökerekre vezethető vissza.
Ritkán hangzik el, ilyen konferenciákon ennyire páciens szemléletű megnyilatkozás, miszerinte nem csak az a feladatunk, hogy a munkahelyi reintegráció lehetőségét megteremtsük, hanem kötelességünk az is, hogy azokat akik mentális problémákkal élve dolgoznak megvédjük. Kiálljunk érdekeik mellet, legyünk akár munkáltatók, kollégák, szakemberek vagy azok a magas szintű döntéshozók akik tehetnek mindezért valamit.

Jennifer Laszlo Mizrahi, a RespectAbilityUSA elnöke kiemelte megszólalásában azt, hogy közös világunkat, csakis közösen tehetjük jobbá. A mentális gondokkal élők bevonása nélkül, nem is tudhatjuk mi az ami mindannyiunknak jó, jobb a közös utak kidolgozása során. Aláhúzta azt a tényt, hogy sose felejtsük el mennyi kivételes tehetséget kapott bolygónk azok közül, akiket a társadalom amúgy mentális betegnek bélyegzett, és mennyi dolgunk van abban, hogy ez a bélyeg ne jöhessen létre.
Elmondta, hogy bizonyos abban, hogy közös nézőpontváltás szükséges ahhoz, hogy működőképes társadalmak lehessünk a mentális eltérések elfogadásával és integrálásával.

Noah Levi az izraeli mentális egészéggel és foglakoztatással kapcsolatban beszélt arról, hogy ezen kezdeményezéseket a szakminisztériumok folyamatos figyelemmel kísérik. Kifejezte, hogy hisz abban, hogy ezen odafigyelés nélkül megfelelő foglalkoztatási integráció nem is jöhet létre. Prezentációja részletesen bemutatta azon kulcsfontosságú pontokat melyek megvalósításában a szervezetekkel együttműködve segítenek országukban. Ámulatba ejtő volt látni, hogy nem volt olyan segítő terület amit ne érintett volna, és nem volt olyan lépcsőfok sem mely ne lett volna górcső alatt segítő döntéshozók által.
Kiemelte, hogy a sztenderdizált munkalehetőségek nem feltétlenül segítik sem a gyógyulást, sem pedig a beilleszkedést, itt tért ki arra, hogy mindenkinek a számára megfelelő lehetőség adhat csak örömteli jövőt.
Beszámolt arról, hogy ebben az irányban például külön foglalkoznak a tehetséggondozással, a művészeti, alkotói neveléssel.

Az Izraeli Igazságügyi Minisztérium képviselője elmondta milyen szorosan dolgoznak együtt a mentális betegeket képviselő és ellátó szervezetekkel azért, hogy bármely jogegyenlőtlenségből fakadó problémát kiküszöbölhessenek. Elmondta, hogy közvetlenül segítik a mentális problémákkal élőket, hogy azoknak ne kelljen más szervezeteket igénybe venni, éves szinten több ezer esetről számolt be.
Feladatuk, hogy országuk munkáltatóit a mentális betegségekkel, foglakoztatásukkal kapcsolatos információkkal naprakészen tartsák. A szabályozásokról és változásokról a mukahelyek közvetlenül kapnak naprakész információkat. Megismerhettük OPENING THE DOOR kampányukat, mely üzenete az, hogy legyünk azok, aki kinyitunk egy ajtót valakinek.

Az ENOSH saját képviselője a személyes mentorálás fontosságát emelte ki, mely az ellátásban is megtalálható és amely utat nyit a munkaerőpiacra. Arról beszélt, hogy milyen szép és hosszútávú közös munka egy-egy ilyen folyamat a klienssel.

Shahar Schestatzky nemzetközileg jól ismert szakember, a technológia lehetőségeinek bevonásáról tartott érdekes beszámolót. Projektjeik keretében a digitális világ eszközeit, fejlesztéseit adják mentális problémákkal élők kezébe például a munkahelytalálás, a munkahelyi konfliktusmegoldás érdekében. Ez olyan területekre vitt minket mint az Ébredések Alapítvány által is fontosnak ítélt e-mental health, melyet jómagam is rendkívül fontosnak hiszek, illetve a Virtuális Valóság felhasználásának területe mely Magyarországon is bizonyított már a gyógyítás terén.

A konferencia utolsó vendége egy olyan – igen jelentős – cég munkaügyi képviselője volt, aki igen sok – köztük a mentális betegséggel élők – diverzitásának foglalkoztatását is a szívén viseli. Shira Yatzkan cégcsoportjának termékeit naponta veszik kezükbe fogyasztóik.
Olyan céget irányít elmondása szerint ahol „Win-Win” (Mindenki nyer) szituációkat hoznak létre, hogy mindenki örömmel és büszkeséggel tekinthessen munkájára, csapatára, cégére.

A kérdések körében jómagam azt firtattam, mit kezd egy ilyen kívülről nagyon is olajozottnak tűnő „rendszer” azokkal akik nem depresszióval, autizmussal, hanem mondjuk olyan erősen megbélyegzett problémákkal élnek mint a skizofrénia.
A rehabilitációval foglakozó elismert szakértő, mosolyogva válaszolt a kérdésemre. „A skizofréniával diagnosztizáltak az egyik legszínesebb csoportja a mentális problémákkal élőknek. Amennyiben egy ilyen diagnózissal élő páciens valós képességeit megismerjük, gondozzuk megfelelően segítjük a reintegrálódást, nagy sikereket tudhatunk magunkénak. Egyik skizofréniával élő páciensüket említette példaként, aki visszatérve a munka világába egyik nemzetközi szállodalánc helyi igazgatójaként dolgozik.”

Hajrá!